1638: A csodálatos gyógyulás
Csakúgy, mint a Gin, a tonic is gyógyszerként kezdte. A legenda egészen a 17. századig nyúlik vissza Peruba. Ana de Osorio grófnő súlyos betegségben szenvedett, ami veszélybe sodorta az életét. ez nem volt más, mint a Malária. Férje kétségbeesetten könyörgött, a helyi sámánnak, hogy segítsen meggyógyítani a feleségét. A nagylelkű sámán elkészített egy speciális főzetett, ami teljes egészében meggyógyította a grófnőt. Ezt a főzetet egy speciális kéregből készítette el, ami nem volt más, mint az úgynevezett Chinchona fa. (Quinquina).
A grófnő nagy mennyiségű gyógyító fakéreggel tért vissza
Spanyolországba. A csodaszer hírneve rettentő gyorsan
terjedt el egész Európában. Ez a csodaszer többek között
meggyógyította II. Károly angol királyt, valamint XIV. Lajos
francia király fiát is. A fa kérgéből nyert por állagú ital rövid
idő alatt az arany értékével vetekedett. A gyógyszer iránti
kereslet olyannyira gyorsan felülmúlta a kínálatot, hogy
rövidesen a kihalás veszélye fenyegette.
A 19. század közepén, a Hollandok, valamint Britek parádés ötlettel rukkoltak elő: úgy döntöttek, hogy kicsempészik Latin Amerikából a „fever tree” magját. A Britek a saját gyarmataikon Indiában és Ceylonban próbálkoztak meg termesztéssel, azonban nagy mennyiséget nem voltak képesek előállítani. A Hollandoknak mindez sokkal jobban sikerült a saját gyarmatukon: a Jáva szigeteken. 1918-ra Jáva volt a világ legnagyobb kinin előállító országa.
Eközben a kinint nem csak gyógyításra használták, hanem a betegség megelőzésére. Akkoriban a gyarmatokon nagyon gyorsan terjedt a malária, emiatt a kinin roppant felkapott termék volt. Indiában a brit gyarmatokon a kinint cukros vízzel oldották fel. A katonák napi szinten fogyasztották ezt az italt. Bizonyos források szerint ehhez az italhoz keverték a Gint.
1858: Az első kereskedelmi Tonic
Az eszes brit üzletember Erasmus Bond volt az első, aki meglátta ezt a remek üzleti lehetősséget. 1858-ban bemutatta az első kereskedelmi tonic-ot, amit szénsavas vízzel készített el.
A II. Világháborúig Indonézia termelte a kinin 95%-át. Ez hírtelen véget ért, miután Japán elfoglalta Jáva szigetét. Ez vezetett a kinin hiányához. Emiatt a tudósok nekiláttak kikísérletezni a mesterséges gyógymódot. 1944-ben mindez sikerült is. A szintetikus kinint mind a mai napig használják.